7. fejezet

Készülődés és kutyák

Végignéztem az ágyamon, és megállapítottam, hogy a legfontosabb dolgokat kikészítettem. Megkerestem a személyi-, és diákigazolványomat, és minden egyéb iratomat. Ezek mellett hevertek a személyes cuccaim ,pl. a telefonom (már 4 éves, de nincs pénzünk újat venni), egy régi fényképezőgép, a rajzfüzetem, hozzá írószerek, a Két Lotti, és az egyik kötelező olvasmány. A legtöbb helyet az ágyon a ruhák foglalták el, annak ellenére, hogy nem kellett 3 hétre pakolni, hiszen a tábori prospektus azt írta, hogy van mosógép is. Így elég volt ennyi: 4 póló, 1 félhosszú nadrág, 2 térdnadrág (nem szeretem a rövidnadrágot, mert szégyenlős vagyok), 1 baseballsapka, 1 pulcsi, néhány zokni, és egyéb apró holmik. Ékszereim nincsenek, mert anya nem szeretei, ha az ő kicsi lánya ékszereket aggat magára. . . Az igazat megvallva nem nagyon szeretem őket, mert zavarnak, és kényelmetlenek. Szóval nyaklánc, karkötő, gyűrű nem volt a csomagban. Az ágy mellé készítettem az edzőcipőmet (túrázáshoz, lovagláshoz) és a szandálomat. Igazán kevés cipőm van, ezek között egy sem magas sarkú. Az alapelvem az, hogy egy cipőben nem a kinézet a fontos, hanem a kényelem. Ezen elv alapján válogattam a ruháimat is: azokat raktam be, amikben jól érzem magam. Anyát megkértem, hogy most az egyszer ne ő mondja meg, hogy mit vegyek fel, és hogy mit vigyek magammal. Nehezen bár, de beleegyezett, és én ennek nagyon örültem. Ezek után következtek a táborba-ne-menj-ezek-nélkül-cuccok, pl.:
szúnyogirtó
bicska
olló
elemlámpa
telefontöltő
fürdőruha
búvárszemüveg
esőkabát
naptej
napszemüveg
gyógyszerek
tisztálkodószerek
fésű
fogkefe
fogkrém
tusfürdő
sampon
törölköző   stb.
Az ételeket, italokat, nassolnivalókat majd közvetlenül a táborba való indulás előtt fogjuk becsomagolni, ezekkel most nem kellett törődjek. Inkább megkerestem anyát, és megkérdeztem tőle, hogy miben fogom vinni mindezeket (hiszen biztos nem egy nejlonzacskóban fogom cipelni a dolgaimat a vonaton).
-Ezen sokat gondolkodtam, és arra jutottam, hogy egy nyavalyás kis tábor miatt nem fogok venni egy vadiúj bőröndöt. Nincsenek nagy táskáink, de talán. . . talán még megvan. Menj fel a padlásra a raktárba, és valahol jó mélyen keress egy régi barna bőröndöt. Az apádé volt, úgy kb. 18 éve vette.
-Wow, akkor még tőlem is idősebb! Oké, megkeresem.
Amikor beléptem a raktárba, tipikus régi tárgyak illatát éreztem. Körülnéztem. Hát, itt nem lesz könnyű megtalálni. Ugyanis az egész hatalmas szoba tele volt régi emlékekkel, megunt tárgyakkal, bébiholmikkal, kinőtt ruhákkal, tönkrement bútorokkal, felesleges kacatokkal, és egyéb lim-lomokkal. Aprólékosan keresgéltem, mindenhova benéztem, és már amikor majdnem felhagytam a reménnyel, akkor a lehető legeldugottabb helyen megpillantottam egy kopott bőrönd sarkát. Óvatosan odébbtettem a többi cuccot, hogy hozzáférhessek, és egy nagy lendülettel kihúztam a lábaim elé. A felcsapódó évtizedes por és a dohszag hatására köhögni kezdtem, majd fogtam a jó nehéz táskát, és levittem a szobába.

Szerettem volna jobban szemügyre venni, de erre nem volt időm, ugyanis meghallottam anya kiabálását.
-Haley, ha gondolod, csinálj magadnak valami kis ebédet. Én elmegyek abba az üzletbe, de valószínű, hogy még máshová is benézek. Végezz el néhány házimunkát, amíg nem vagyok itthon, kérlek. Akkor szia!
Oké, gondoltam magamban, akkor most hagyjuk ezt a bőröndöt, és irány a munka. Az ágyon heverő kikészített dolgokat gyorsan belepakoltam a bőröndbe, majd lecsuktam, és a szoba sarkába raktam. Olyan munkával akartam kezdeni, amit anya a legjobban utál: a kutyáinkat megfürdetni, picit rendbehozni, és megetetni. Egy nagy vödröt megtöltöttem vízzel, és a kutyák elkerített részének kerítéséhez vittem. Utána fogtam a kutyasampont és a kutyakefét is, majd beléptem a kerítéssel elzárt helyükre. Nagyjából 3 havonta szoktuk őket mosdatni, azért nem gyakrabban, mert úgysem jöhetnének be a házba. Amint észrevett, Vadóc odaloholt hozzám, és én jól megdögönyöztem a koszos fekete bundáját. Ezt azonban a másik kutyánk, Vadócabb sem hagyhatta annyiban, és fenyegető morgásokkal tudatta, hogy most rajta a sor. Őt is megsimogattam, bár barna szőre ragadós volt és durva. A két kutyánk fajtáját nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy valamilyen keverékek. Vadóc és Vadócabb: Ben adta nekik ezt a nevet öt éve (akkor ő is öt éves volt), és bár hülyén hangzik, de rajtuk maradt. Nem szerettem különösen a két vadóc ebünket, mert agresszívek, és minden kis semmiséget megugatnak hihetetlenül hangosan. Nehéz munka volt megmosni őket, mert azt utálják, de hosszú küzdelem után én győztem, ők ragyogtak a tisztaságtól. A kutyamosós felszerelést végül elpakoltam, és megetettem a két rosszcsontot.



Aztán rövid gondolkozás után fogtam a pókhálózót, és az egész lakásban végighúztam a plafonokon és a sarkokban. Ez azért számít fontos munkának, mert anya és Grace irtózik a pókoktól, és a házunk sajnos egy igazi pók-paradicsom. Pár perc múlva fogtam a gumikesztyűt és a megfelelő tisztítószert , és bekentem vele a kádakat, WC-ket, mosdókagylókat, és egy kicsit később pedig leöblítettem őket. Eszembe jutott, hogy anya gyakran panaszkodik mostanában arra, hogy nyikorog a bejárati ajtó, arra gondoltam megpróbálom megolajozni (az ilyesmiben azért nem vagyok olyan gyakorlott). Előkerítettem egy ecsetet és a kenőolajat, és kivittem még egy széket is , hogy jobban elérhessem az ajtó felső részét is. Megolajoztam az ajtót, és majd' leestem a székről ijedtemben, mikor valakik hátulról megszólítottak.
-Helló, Haley. Hát te mit csinálsz?
Grace és Luke volt az, épp most értek haza a lovaglásból.