6. fejezet

Terhek és gondok

Arra ébredtem, hogy valaki hatalmas erővel döngeti a bejárati ajtót, és közben a nevemet üvöltözi. Ránéztem az órára, és láttam, hogy két perc múlva lesz öt óra. Ajaj! Akkor nemsokára haza fog érni Ben és anya is. Vajon melyikük áll az ajtó előtt? Nos, mindenesetre egy kis mosolyt erőltettem az arcomra (ami a röplabdás incidens miatt elég nehezen ment). Leszaladtam az ajtó elé, de eszembe jutott, hogy még fürdőruhában vagyok. Az ajtó előtt Ben állhatott, mert az ő kiabálását hallottam.

-Haley! Haley! Nyisd már ki! Elfelejtettem kulcsot vinni Tommy-ékhoz, és nem tudok bemenni!
-Oké, öcsi. . . Csak egy pillanat, megkeresem a kulcsot. Mindjárt visszajövök.
Az igazság az, hogy a kulcs a zárban volt, de kellett egy kis idő ahhoz, hogy gyorsan felszaladjak, átvegyem az otthoni ruháimat, és hogy eltegyem az úszós dolgaimat (hogy ne az legyen Ben első szava, hogy ,,Úszni voltál? Megmondalak anyának, hogy nem dolgoztál, amíg nem volt itthon!”). Két perc múlva ajtót nyitottam Ben-nek.
-Na, te lettél a zombiölő-bajnok? - kérdeztem tőle, érdeklődést színlelve.
-Az a kis hülye Tommy legyőzött, de csak szerencséje volt. Holnap visszafizetem neki kamatostul.
-Holnap szombat lesz. Attól tartok, anya nem fog elengedni. – mondtam. Ben persze grimaszolt.
-Kit nem fogok elengedni, és hova? – lépett be az ajtón anya, műanyag szatyrokkal a kezében. Mit ne mondjak, eléggé bevásárolt, mielőtt hazajött (Természetesen a szatyrokban leginkább kozmetikumokat, sminkeket, körömlakkokat, krémeket, és egyéb szépítőszereket láttam. . . anya általában a napi keresete nagy részét rögtön elszórja mindenféle apróságra, és kevés pénzt hoz haza.)
-Ben szeretne holnap átmenni a szomszéd kisfiúhoz, Tommy-hoz. Elengeded?
-Hmm. . . Igen. Holnap nem fogunk semmi különöset csinálni, takarítunk, kertészkedünk, ilyesmi. Amúgy nem látom Gracie-t. Hol van?
-Délben elment a lovardába, de nem mondta, meddig lesz. Figyelj csak, anya, arra gondoltam, hogy elkezdhetnénk összekészíteni a tábori cuccaimat, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen ezzel bajlódni.
-Háát, a tábor majdnem 2 hét múlva lesz, az sok idő. De, ööö, rendben, szerintem se hagyjuk az utolsó pillanatra, úgyhogy holnap elkezdjük. Megcsinálnád a vacsorát? Nekem sürgősen hajat kell mosnom.
Ezzel elsietett a hálószobájuk felé. Hátulról figyeltem szép, bár nem túl kecses alakját, hosszú műkörmeit, elegáns ruháját, és a haját. Vállig érő, dús, barnás-vöröses, hullámos haja egyáltalán nem tűnt koszosnak, látszott rajta, hogy viselője kényes a külsejére. De ha ő azt mondja, hogy hajat kell mosnia, akkor minden bizonnyal hajat is fog mosni. És ha azt mondja, hogy nekem el kell készíteni a vacsorát, akkor minden bizonnyal el is fogom készíteni. Tíz perc alatt kész is lett, és kb. húsz perc múlva holtfáradtan hazaért Grace is. Gyorsan lezuhanyoztunk a másik fürdőszobában (tudniillik a család létszáma miatt egy fürdőszoba nem elég, és akkor épp anya volt a másikban), és nekiláttunk a vacsinak. A három gyerek egyedül evett, mert anya még mindig fürdött, apa még mindig dolgozott. Mivel mindannyian kimerültek voltunk, sietve ettünk, utána elpakoltam a maradékot, majd aludni mentünk.  A délutáni incidensre, a kudarcomra gondoltam, így szomorúan aludtam el.  Hajnali öt körül felébredtem. Szomjas voltam, ezért álmosan leballagtam a konyhába, és ittam egy pohár vizet. A szobámba visszafelé menet egy kis neszre lettem figyelmes, ami a bejárat felől jött. A hang irányába indultam, és az ajtó előtt megláttam apát ,,harci öltözetben” , vagyis olyan ruhákban, amikben a munkahelyén végzi a rengeteg irodai munkát. Csodálkozva megkérdeztem.
-Apa, hogy-hogy ilyen korán mész dolgozni? Még csak hajnali öt óra van.
Rám nézett azokkal a tiszta, égkék szemeivel, és mosolyt erőltetett az arcára.
-Tudod, kicsim, én igazából most nem dolgozni indulok, hanem csak most sikerült hazajönnöm a munkahelyemről. De te feküdj vissza, mert még szükséged van alvásra. Lehet, hogy a táborban erre nem lesz túl sok lehetőséged.
-Tényleg! Nagyon-nagyon köszönöm, hogy rábeszélted anyát. Ha nem vagy ilyen kitartó, tuti, hogy nem engedett volna el.
Látszott apán, hogy nem érti, honnan tudom, hogy ő beszélte rá anyát; de alighanem megsejthette az igazságot (hogy hallottam a beszélgetésüket), mert nem firtatta tovább a dolgot. Inkább feltessékelt a szoba felé, hogy aludjak még. Visszafeküdtem az ágyamra, és lassan felfogtam azokat, amiket az imént apa mondott. Arra gondoltam, hogy apa nem dolgozni indult, hanem most jött haza. Hajnali ötkor. TE JÓ ÉG! Hajnali ötkor! Elég valószínű, hogy most lepihen, és egy óra múlva, vagyis hatkor felpattan a biciklijére, hogy hétre beérjen. Ez így nem mehet tovább! Mindeközben anya panaszkodik állandóan, hogy mennyi dolga van (pedig csak körmökre pingál, mert ugyebár műkörmös), meg hogy milyen fáradt (pedig a kerti munkát és a házimunkát is én végzem helyette), neki fárasztó dolga nagyjából csak a vásárlás. Ráadásul ő kocsival jár (mármint egy fekete, régi csotrogánnyal), pedig sokkal közelebb van a munkahelye, mint apának. Hihetetlen, hogy mennyit sajnáltatja magát, és hogy csak a külsejével törődik. Szegény agyonhajszolt édesapám!  Nos, egy idő után annyira ideges lettem ezektől a gondolatoktól, hogy nem bírtam volna elaludni, így keresni kezdtem valamit a zseblámpám fényénél, ami megnyugtat. A könyv! A két Lotti-t megfogtam, és a takaróm alá kuporodtam vele. Zseblámpafénynél kezdtem el olvasni (A szoba másik felében Grace aludt, nem kapcsolhattam fel a villanyt.).  A Két Lotti egy kedves kis gyerektáborral kezdődik, ahol az örökmozgó Louise és a csendes Lotte találkoznak, rájönnek, hogy ikrek, majd helyet cserélnek. Már legalább tízszer elolvastam ezt a könyvet, de még mindig nagyon élvezem. Igazi ,,könyvmoly” vagyok, így reggel kilencig majdnem befejeztem a történetüket. Ekkor viszont Grace elkezdett ébredezni, és arra gondoltam, hogy nekem se ártana felkelni.  Lekapcsoltam a zseblámpát, lementem a földszintre, és elkészítettem a reggelit. Csak egy kis szelet kenyeret ettem, és egy pohár tejet ittam hozzá, mert nem voltam éhes. Anyát nem láttam sehol, elkezdtem keresni, de csak a tesóimmal találkoztam, akik álmosan, ásítozva jöttek le a lépcsőn reggelizni. Miután átkutattam a házat, eszembe jutott, hogy lehet, hogy anya a kertben kertészkedik. Kimentem, és rájöttem, hogy csak félig volt igazam. Anya ugyanis a kertben volt, de nem dolgozott, hanem egy pokrócon napozott. Mellésétáltam, és megkérdeztem.
-Jó reggelt anya! Már a tesóim is felébredtek, most reggeliznek. Mit fogunk ma csinálni?
-Ben átmegy a szomszédba a kis barátjához játszani, tudod. Grace találkozik Luke-kal, és együtt elmennek a lovardába. Te meg, gondolom, pakolni fogsz a táborba; de néhány házimunkát végezz el, amíg nem leszek itthon. Délután ugyanis leárazás lesz a második kedvenc ruhaüzletemben, körülnézek, hátha találok valamit.
-Oké, anya. Akkor elkezdem a táborba szükséges dolgokat, holmikat összepakolni. Az jó lesz, ha mondjuk az ágyamra teszem őket? Később pedig betesszük a cuccokat egy táskába vagy bőröndbe, amiben fogom őket vinni.
-Persze, jó ötlet.
Bementem a házba, a szobámba. Vettem egy nagy levegőt, és felkészültem.
-Kezdjük. Először is mik azok, amik feltétlenül szükségesek?