3. fejezet

Remek hírek

Alig tudtam elaludni, rémálmok gyötörtek. Nem szoktam alvás közben mozgolódni, de most arra ébredtem, hogy leestem az ágyról. Ránéztem az órára, reggel fél 6 volt. Pont jókor ébredtem, mert apa 6 körül szokott indulni dolgozni, hogy 7-re beérjen. Álmosan kiballagtam a szobából, le a lépcsőn, de mielőtt a konyhába értem volna, hangokat hallottam onnan kiszűrődni. Megálltam, és hallgatóztam. A hangokból ítélve apa és anya lehetett bent. Most épp anya beszélt.
-...még túl fiatal, Nick. Elég gond az neki, hogy itthon hagyom a testvéreivel, hogy vigyázzon rájuk. Látszik rajta, hogy milyen kimerült. Nem hiányzik most neki ez a fárasztó tábor. Mik is a programok? Túrázás, úszás, íjászat, lovaglás, tornázás. Csupa olyan dolog, amihez rengeteg energia kell.
-Nézd, Meygan, drágám, én máshogy látom. Csupa olyan dolog, amit Haley nagyon élvezne. Nem kifáradna tőlük, hanem feltöltődne.
-Túl elnéző vagy vele szemben, pedig ez komoly dolog. Ne felejtsd el, ő még csak 16 éves. A tábori prospektus azt írja, hogy a vonaton egyedül kell utazzon. Nos, Cleveland-től nagyon messze van Forth Worth. És ami a legfontosabb: még soha nem utazott egyedül.
-Épp itt lenne az ideje, nem gondolod? Nem kisgyerek már. A táborban talán picit több önbizalomra és önállóságra tehetne szert. Ha te nem is, de én elengedem.
-Arra nem gondolsz, hogy akkor ki fog vigyázni Gracie-re és Ben-re? Muszáj, hogy valaki legyen velük.
-Nem, nem muszáj. Grace igazán talpraesett lány, ő a főnök a gyerekeink között. Általában Haley-nek is ő mondja meg, hogy mit tegyen. Biztos nem lenne gond neki, ha 3 hétig ő lenne a rangidős. Mostanában amúgy is rengeteg dolga van mindkettőnknek, a két gyerek is bőven elég. Ez a jó döntés, hidd el.
-Rendben van, Nick, meggyőztél. De most siess, nehogy elkéss!
Sikítani tudtam volna örömömben. Apu igazán profi diplomata, hogy még az én kőszívű anyámat is sikerült meggyőznie. Visszaszaladtam a szobába, hogy ne tudják meg, hogy hallgatóztam. Úgy tettem, mintha aludnék, pedig minduntalan a tábor járt az eszemben. Vajon tényleg önállóbb leszek? Vag határozottabb? A legvalószínűbb, hogy maradok az a ,,szürke kisegér" , az unalmas kis stréber, aki voltam (vagyok).  Nyáron 9 óra körül szoktam kelni, de most nem bírtam addig várni, háromnegyed 8-kor lementem reggelizni. A nappaliban találtam anyát, és megkérdeztem, hogy beszéltek-e a táborról (mintha nem tudtam volna). Láttam, hogy megfontolja a választ.
-Öö. Nos, rendben van, elengedlek. De nagyon ajánlom, hogy élvezd, mert hihetetlenül drága. Egyszerűen pénzpocsékolás. Örülj, hogy ilyen jószívű vagyok.
-Nagyon-nagyon köszönöm, anya. Megkérem Ben-t, hogy segítsen e-mailt küldeni, hogy jelentkezhessek. A határidő 3 nap múlva lejár.
-Oké. Figyelj csak, ma hamar, kb. 1 körül jövök haza. Addig porszívózd fel a lakást. És mondd meg a tesóidnak, hogy mész a táborba.
Furcsa, nem? Kíváncsiak vagytok, hogy vajon Grace és Ben miért nem jön a táborba? Egyszerű: Ben 10 éves, a tábor alsó korhatára 12 év. A nagyobb gondot Grace jelentette, aki 14 éves. Pont kapóra jött, hogy mostanában (9 napja) volt a szülinapja. Egy kis furfanggal az összespórolt pénzemből (amit évek óta gyűjtök) vettem neki ajándékba 2 jegyet Luke kedvenc bandájának a koncertjére. A furfang az benne, hogy a koncert augusztus 4-én lesz, vagyis a tábor ideje alatt. Így Grace vagy a barátjával lóg, vagy a táborba megy. Természetesen Luke-ot választotta, így nem fog nyaggatni a táborban. Hi-hi!