4. fejezet

Tipikus nyári nap

Nem sokkal azután, hogy anya elment, felébredtek a tesóim is. Ben szokás szerint csokit szeretett volna reggelizni, de végül beérte a zabpehellyel is. Amikor elmondtam nekik, hogy menni fogok a táborba, meglepően jól reagáltak. Ben vágott is egy grimaszt.
-Biztos csak olyan hülyeségeket fogtok csinálni, hogy gyöngyfűzés, lubickolás a tavacskában, uncsi horgászás, számháború, iszonyú hosszú túrák, éneklés a tábortűz mellett. Dögunalom! Fogadni mernék, hogy még TV se lesz ott. Akkor meg mire jó az egész?
-Nehogy azt hidd, hogy ez valami szuper tábor lesz, Haley. Azon se csodálkoznék, ha kiderülne, hogy egyszerű kis gyerekmegőrző valahol az erdő közepén. Amúgy is sokkal szívesebben megyek el a koncertre Luke-kal, mintsem hogy egy ilyen méltóságon aluli táborban legyek. De azért sok sikert.- hallatszott Grace gúnyos hangja.  Ahogy hozzám beszélt, úgy éreztem, mintha a testem apránként süllyedne bele a talajba. Hogy bánhat így velem a saját húgom? Nekem sem ő a szívem csücske, de ezt az aprócska tényt soha nem éreztettem vele különösebben. Mindig egyenrangúként kezeltem őt, de lassan elérkezek ahhoz a ponthoz, hogy torkig vagyok a főnökösködésével. Olyan szívesen beszólnék neki egyszer! Ez eddig soha nem sikerült nekem, nem vitt rá a lélek. Most is másfelé tereltem a gondolataimat. Azzal biztattam magam, hogy már csak azért is élvezni fogom a tábort.   Reggeli után elpakoltam, elmosogattam, és megkértem Ben-t, hogy segítsen írni egy jelentkezési e-mailt a tábor szervezőinek. Az öcsémnek van egy számítógépe, amin játszani szokott, ezen rövid idő alatt elküldtük. Igazából apának is van egy munkahelyi laptopja, de ezt mindenhova magával hordja. Van még egy régi gépünk, amit anya és Grace közösen szokott használni. Én feleslegesnek tartom az állandó számítógépezést, sőt, csak havonta egyszer-kétszer ülök le elé. Amúgy, ha valamire kíváncsi vagyok, nem az interneten nézek utána, hanem megkeresem könyvekben. A legtöbb könyv a nappaliban van, mindenféle témában, össze-vissza. Most itt kezdtem a lakás felporszívózását. Már igazán rutinos vagyok benne, hiszen kb. 5 éve minden alkalommal én porszívózom fel a lakást: földszintet, emeletet, padlást. Anya azt mondta, hogy hamar jön, ezért nagyon siettem. Így röpke 3 óra alatt kész lett az egész ház. A mélyhűtött kaját mikróban megmelegítettem, majd szóltam a testvéreimnek. Rögtön jöttek, mert nagyon éhesek voltak. Grace-nek (szerinte) remek ötlete támadt.
-Tudjátok mit? Ma úgyse tudok mit csinálni, mert Luke elment a családjával kirándulni, ezért elmegyek a lovardába. Már nagyon rég voltam, kb. egy hete. Ha anya hazajönne, akkor mondjátok meg neki, oké? Na, én mentem.
Ezzel felviharzott a szobába, majd 10 perccel később a kényelmes lovaglószerkójában jött le, kezében hozta a kobakját. Én is szeretek lovagolni, de csak olyan freestyle (szabad) - stílusban. Nem szeretem a kötöttségeket, pl. szorítsd le a sarkad, félig emelkedj ki a nyeregből, fejedet emeld fel, és ilyenek. A lovaglásban a szabadságot élvezem. Grace egy western lovardába jár, ahol cowboykalapban lovagolnak, általában terepen. Ott ismerte meg az előző barátját is.

  Épp elpakoltam és elmosogattam az ebéd után, amikor megcsörrent a telefon. Odamentem és felkaptam a készüléket. A telefonáló rögtön megszólalt.
-Szia Haley, anya vagyok. Bocsesz, de még két vendég bejelentkezett, így kb. 5 körül fogok hazaérni. Addig legyetek jók. Szia!
Ezt pár másodperc alatt elhadarta, majd letette a telefont. Ha ilyen későn ér haza, akkor addig lesz egy kis szabadidőm végre. Megszoktam, hogy dolgozok vagy tanulok (még a nyári szünetben is), úgyhogy most nem tudtam mit kezdeni magammal. Szerettem volna lemenni a tóhoz úszni egy nagyot, de rájöttem, hogy Ben-t nem hagyhatom egyedül. Kár, mert imádom a vizet, azúszást, a búvárkodást. Nagy szerencsémre itt van a házunktól 100 méterre a Nagy-Tavak egyike, az Erie-tó. Ez nyáron akár 25 fokosra is felmelegszik így élvezetes benne az úszás. De most erről, úgy tűnik, hogy le kell mondjak. Nos, akkor olvasni fogok. Szeretném újra elolvasni a gyerekkori kedvencemet, Erich Kästner Két Lotti-ját.

 Nagy nehezen megtaláltam egy polcon, mikor Ben hangját hallottam magam mögött.
-Öö, Haley... Most hívott Tommy, hogy menjek át hozzá zombiölő-versenyt játszani. Elengedsz, ugye?
-Hát persze. De viselkedj jól, játék közben ne kiabálj túl hangosan, és 5-re légy itthon!
-Oké, csövi.
Vigyorogva rohant ki a házból, de én is örültem, mert így mégis lemehettem a tóhoz. A könyvvel a kezemben felmentem a szobába, majd a Két Lotti-t letettem az íróasztalomra. Végül is, a táborban is el fogom tudni majd olvasni. Átvettem a fürdőruhámat, majd egy laza nyári ruhát vettem rá. Bekentem a bőrömet naptejjel jó vastagon, mert nagyon fehér vagyok. Előszedtem a napszemüveget és egy nagy kalapot, majd az előszobában felhúztam a szandálom. Írtam egy cetlit a hűtőre, hogy hova mentem, és hogy ne aggódjanak. Magamhoz vettem egy törölközőt, és kimentem a garázsba a biciklimhez. A bejárati ajtót bezártam, és elindultam a tó felé. Menet közben nagyon nyikorgott a bicaj, mert iszonyúan régi, talán még anyáé volt, és ő is használtan kapta. Néhány perc alatt megérkeztem a házunkhoz legközelebbi partra, leparkoltam, és fürdőruhára vetkőztem. Kalapom, napszemcsim, törölközőm a bicaj mellé dobtam, és befutottam a habok közé. Minden gondomat elfelejtettem, mikor éreztem, hogy a hullámok összecsapnak a fejem felett.