1. fejezet

Kérlek-kérlek

Kérlek-kérlek- kérlek- kérlek- kérlek- kérlek...-hajtogattam magamban, miközben egy újabb, hihetetlenül gyűrött ruhát tettem a vasalódeszkára. Ha megengedik (bár nem valószínű), akkor lemondok a szülinapi, névnapi, sőt, még a karácsonyi ajándékomról is. Segítek minden házimunkában, dolgozok, mindent megteszek,... CSAK ENGEDJENEK EL A TÁBORBA A TESÓIM NÉLKÜL! Mostanában minden gondolatom e körül forog. Vasalás közben a képzeletem elkalandozott, lelki szemeim előtt megjelent a Rainbow Youth Camp (Szivárvány Ifjúsági Tábor) kapuja, a szép faházikókkal. Már kívülről fújtam a prospektus szövegét:

Rainbow Youth Camp – Ifjúsági tábor 12-18 éveseknek. A Dallastól néhány kilométerre fekvő Forth Worth város közelében, gyönyörű környezetben kapcsolódhatnak ki 3 hétig a táborozók. A nagy területű táborban új, jól felszerelt faházak, egy kis tó, és rengeteg szórakozási lehetőség várja a vakációzókat. Ezek mellett mindenféle programot is szervezünk, pl. íjászat, lovaglás, úszás, búvárkodás, túrázás, reggeli torna, versenyek, közös játékok, kézműveskedés, és még sok más. A faházak 2-4 személyesek, a szobatársakat véletlenszerűen választjuk. A kaja különösen jó, de otthonról is lehet hozni. Időpont: aug. 1.- aug. 21. A tábor ára tartalmazza az oda-vissza vonatút költségét, viszont egyedül kell utazzanak. Mindenkit várunk Forth Worth-ban!

Hát nem csodálatos? Végre egy tábor, ami hosszú, és nem egy kis gyerekmegőrző-típusú. Talán ott részem lehetne egy kis aktív pihenésben. Mert ami itthon van,... hát, arról jobb nem is beszélni. Csak aktívkodok, de pihenni, na azt nem pihenek. Az egész napom be van osztva, anya tegnap este kiosztotta a feladataimat mára: reggel mosogatás, délelőtt fűnyírás, ebédre csináljak magamnak és a tesóimnak rántottát, délután vasalás (egészen addig, amíg 6 körül haza nem jön.) Anya a városközpontban dolgozik műkörmösként, így minden nap máskor jön haza, attól függően, hogy mikorra jelentkeznek be a vendégei, és mikorra fejezi be a körmüket. Nagyon precízen, pontosan dolgozik, ezért sokan járnak hozzá. Elég sok pénzt keres, így elvileg lenne pénzünk a táborra. Nagyon sokba kerül, de ha arra gondolnak, hogy 3 hétig nem kell ételt-italt, se semmit vegyenek nekem, akkor megéri. Úgy gondolom, hogy megérdemlem ezt a táborozást. Egész évben tanultam, mint az őrült, és ha egy kis szabadidőm volt, akkor anyának kellett segítsek itthon, a házimunkában. Vagy ha valahogy ezt megúsztam, akkor se pihenhettem, olvashattam (imádok olvasni), mert a tesóim nyaggattak. Úgy szeretném, ha rendes családom lenne, olyan, aki gondolkodás nélkül elenged vásárolni, vagy találkozni a haverokkal. Anya olyan szigorú, hogy kb. semmit sem enged meg, nem mehetek el sehova egyedül, nem vehetek fel olyan ruhákat, amilyeneket szeretnék. Igen, nevetségesen hangzik, de 16 éves létemre is az anyukám mondja meg, hogy mit vegyek fel éppen. És ha már az éppen-nél tartunk, akkor éppen most ért haza az édesanyám.
-Sziasztok, mazsolák! Jönnétek segíteni bevinni a cuccokat, amiket vásároltam?
Na, igen. Ha jó kedve van, akkor mindig ilyen mézesmázosan beszél. Gyorsan kihúztam a vasalót, és rohantam az előszobába. Egy gyors puszi, és már nyomta is a kezembe a nehéz szatyrokat. A vásárolt dolgokat elraktam a helyükre.
-Azt mondtad, 6-ra jössz. Gondolom, vásároltál.
-Igen, megvettem a holnapi ebédeteket. Ezt a mélyhűtött kaját csak be kell tenned a mikróba, és kész.
-Anya, ... ööö ... A táborral kapcsolatban...
-Majd meglátjuk – jött az ingerült válasz -, még nem beszéltük meg az apáddal. Amúgy vannak fontosabb dolgaink is. Majd ha apa hazajön, talán beszélünk róla.
Fontosabb dolgok?! Ez a tábor 2 hét múlva kezdődik, és már csak 4 napig lehet rá jelentkezni. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nem akarnak elengedni.